Felhagyott helyeket kutatva sok szomorú sorsú, szebb időket látott épülettel találkozhatunk. A legtöbbször szinte teljesen kilátástalan, hogy felújítsák és újra élettel töltsék meg őket. Az egykori Bohémia területén lévő, szinte néptelen település azonban dacol az általánosítással, és egyedi elképzelésük működni látszik…
Csehország egy eldugott szegletébe, Lukovába igyekszünk. A település mintegy 40 km-re található Plzeňtől, a cseh sör otthonától a Karlovy Varyba vezető út felénél. Szántóföldekkel tarkított, dimbes-dombos vidéken autózunk. A főútról letérve csendes kis falvakon visz keresztül utunk, majd idővel a gumik alól az aszfalt is elfogy. Mégis mi ekkor kezdünk igazán örülni, mert megpillantjuk úti célunkat.
A Manětínská régió egyik legszebb fekvésű, domboldalra épült településén járunk. A környék szinte lakatlan, Lukovának is mindössze 4 fő volt a hivatalos lakossága 2011-ben. Manapság leginkább nyáron, rekreációs célból jönnek ide a látogatók, pedig a település épületei még a 20. század első felében is az itt élő közösséget szolgálták. Gyermekzsivaj volt az iskolákban, és miséket tartottak a középkorban épült Szent György-templomban. Abban a templomban, mely még most is dacol az idővel, amelyiket ma fák árnyékolnak be, és a temetőjét is vadvirágok díszítik, nem a helyiek csokrai.
A végzetes 20. század
Lukováról az első írásos emlék a 12. századból való. Ekkor Sobesláv fejedelem adományozott pénzt a településnek kolostor építésére. A történelem viszontagságai nem kímélték: Luxemburgi Zsigmond korában a johannitáktól erőszakkal vették el az itteni egyházi vagyont, de a huszita háborúk is sújtották. A település szinte teljes elnéptelenedése azonban sokkal később, a 20. században történt.
A történelmi Csehország (Bohémia) és Morvaország peremén, így Lukovában is nagyszámú német kisebbség, szudétanémetek éltek, akik főként bajor, szász, frank és sziléziai származásúak voltak. Az 1930-as évek gazdasági válsága, valamint az eldurvult parlamenti választások kiélezték a csehszlovák politikai helyzetet. A lakosság spontán reakciói ekkor már az egyes nemzetiségi területek közbiztonságát is veszélyeztették. Ez a helyzet vezetett ahhoz, hogy az amúgy származásban, képzettségben és vagyoni helyzetben is igen vegyes német kisebbség egységesen a nacionalista Szudétanémet Pártra (SdP) szavazott. Hitler a Csehszlovákia feldarabolását előkészítő, 1938. szeptember 29-én aláírt müncheni egyezmény létrehozásához a Németországon kívül élő német kisebbség, a szudétanémetek helyzetét használta fel ürügyként. A német csapatok bevonulását a kisebbség kitörő örömmel fogadta, hisz ez az ott élőknek jó közbiztonságot, nyugalmat és német nyelvű helyhatósági ügyintézést biztosított. A német közigazgatás ennek köszönhetően rendkívül gyorsan épült ki, széles polgári támogatást élvezve. A zsidó- és szlávellenes, a cseh politikai ellenzéket teljesen kiirtó törvényeket így igen gyorsan hajthatták végre. Ez adott alapot később, a világháború után arra, hogy a Beneš-dekrétumok értelmében a szudétanémeteket (és a magyarokat) a nemzetiszocializmus minden tettéért a „kollektív bűnösség” jegyében brutálisan elítéljék, megbélyegezzék és elüldözzék. Ennek során Luková is szinte teljesen elnéptelenedett.
Romlás és remény
A falu jelképe még ma is az a középkori, gótikus templom, melyet 1342-ben emeltek. Többször, utoljára 1800-ban építették újjá egy 1796-os tűzvész után. Utolsó rehabilitációjára 1858-ban került sor, ekkor a belsőn, az oltáron volt a hangsúly, melyet 1862-ben szenteltek fel.
A templom sorsa 1968-ban majdnem végérvényesen megpecsételődött. Ekkor ugyanis egy temetés közben a mennyezet beszakadt. A helyiek ezt rossz ómennek tartották, és a templomot bedeszkázták, a szertartásokat inkább körülötte tartották. A helyreállításra esély sem volt. Ezen az állapoton fordított Jakub Hadrava, a Nyugat-bohémiai Egyetem Ladislav Sutnar Design és Művészeti Karának hallgatója.
Diplomamunkaként 2014 nyarán minden hallgatónak egy romos templomot kellett keresnie, saját kiállítási helyeként. A projektek célja az volt, hogy növeljék a plzeňi egyházmegye felújításokra fordítható forrásait.
Voltak absztrakt elképzelések is, és akadt, aki egy templom ablakait állította helyre. Ám Jakub Hadrava teljesen másképp dolgozta fel a feladatot. Szellemszobrokat telepített a lukovái templomba.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
