Mi a pisco? Sivatagi szőlőpárlatból készült dél-amerikai szeszes ital; elnevezését a kecsua pisqu, azaz kismadár szóból eredeztetik. Írásos emlékek szerint az italt spanyol telepesek készítették először a perui Pisco településen, ahol kúp alakú cserépedényekben érlelték. Először az olcsó és kedvelt chilei Orujo nevű szesz másolataként készült, de az idők során Dél-Amerika egyik legjellemzőbb italaként vált híressé, és lassan az egész világon ismerik nevét.

A sivatag peremén termesztett, gyengébb szőlőtermésből brandy-szerűen érlelt párlat főként Chilében, Peruban számít nemzeti italnak, sőt a történelmi dicsőségért és a pisco eredetének jogaiért Chile és Peru máig versenyben van egymással. A 18-19. században csupán a transzóceáni hajók matrózai körében volt kedvelt tudatmódosító szer – a tisztek a finomabb szeszeket (whiskey) részesítették előnyben. Az aranyláz idején perui és chilei bányászok révén népszerű zsibbasztó anyaggá vált San Francisco környékén is.

San Pedro de Atacama környékének öntözött területei alkalmasak a pisco sivatagi szőlőjének termesztésére

Ma Chile a perui termelésnél ötvenszer nagyobb mennyiséget állít elő az italból. A legnagyobb pisco-termelő területek a chilei Atacama-sivatag vidéke és Coquimbo térsége, Peruban pedig Lima környéke, Arequipa, Moquegua, Locumba valamint a Tacna környéki völgyek.

A pisco Peruban és Chilében is büszkélkedhet nemzeti ünnepnappal: Peruban február első szombatján, Chilében május 15-én tart az egész napos fiesta – természetesen az egekig rúgó pisco-fogyasztás kíséretében… Ez a teljesítmény azért is egyedülálló, mert a tiszta párlat alkoholtartalma 38-50 fok közötti.

A párlatból készült, népszerű koktél, a Pisco Sour lassacskán egész Amerikát meghódítja. A citrommal (vagy lime-mal), cukorral és tojásfehérjével megbolondított ital a Mojito és a Caipirinha méltó társa.

A Pisco Sour (savanyú pisco) feltalálása egy angol hajós steward, Elliott Stubb nevéhez fűződik, aki tengeri szolgálata után az akkoriban Peruhoz tartozó Iquique városában nyitott saját bárt. Ott a helyi alapanyagokból valamilyen kellemes, eladható ital megalkotásával kísérletezett: amikor 1872-ben egy nap a piscót, zöldcitrommal és egy jó adag cukorral keverte össze, meg is született a remekmű, melyet a citrom savanykás íze miatt keresztelt Pisco Sour névre. Iquique 1883-ban Chile részévé vált, és a klubok, kocsmák kedvelt italává lett koktél azonnal terjedni is kezdett országszerte. Azóta Chilében a Pisco Sourt sokféle receptura szerint keverik: Santiagóban csípős chilivel készül a Pisco Ají; gyömbérrel és mézzel a Sour de Campo; avokádóval, ananásszal és mentával a Sour Haas. Chileiek saját bevallása szerint egyetlen igazi nemzeti sport létezik országukban, ez pedig – nagyjából az itthoni VBK-nak megfelelő – Piscola… Érdekesség, hogy Bolíviában jó maroknyi kokalevél hozzáadásával keverik a Pisco Bolivianót, vagy más néven a Coca Sourt.

Chile és a Föld lakott területeinek legszárazabb sivataga az Atacama. Mégis e vidék művelt térségeiben terem a híres pisco alapanyaga

Peruban az 1920-as évekre teszik a Pisco Sour első whiskey-s kikeverését, amikor Victor V. "Gringo" Morris, az amerikai exkalóz a The Morris bárban népszerűsíteni kezdte Whiskey Sour nevű italkölteményét, amely hamarosan a limai hotelek kedvenc italává vált. Tehát a nemzetközi vendégsereglet lassanként hazavitte a receptet, és a Pisco világkörüli útra indult.

Pisco Sour Classic:
1 egység lime-lé, esetleg citromlé
1 egység cukor
3 egység pisco
2 tojásfehérje
2 egység jég
Az összes hozzávalót egyszerűen összeturmixoljuk; a jeget később is hozzáadhatjuk. Ha nem szimpatikus, a tojásfehérjét esetleg el is hagyhatjuk. Egyes áruházláncokban a natúr pisco már Magyarországon is kapható.

Fotó:exterra