01.31: Reggel a leginkább terepjárónyúzó szakaszra indulunk, felköltözünk 5200 m-es magasságba, az Atacama-táborba. Ehhez először felkapaszkodunk a 4500 m-en fekvő, vulkánközi kősivatagos fennsíkra, majd egy homokleples-keresztdűnés terepen 20 km-t autózva emelkedünk lassan második vizsgálati helyszínünk (mérőhelyünk) és egyben fontos táborhelyünk felé.

A homokos és finom kőtörmelékes felszínen igen nehéz a továbbjutás, az 5000 m-es szint nem az átlagos terepjáróknak való… De a táborhely fölé már nem kell járművel menni, ez a gépek számára a végállomás. Az Ojos del Salado Vicuna-vulkán felé ereszkedő északi hegylábán, egy széles, kőtörmelékes síkon sátrazunk le, de körülöttünk homokleplek is húzódnak és jókora szélmarta és szélfényesítette sziklák hevernek. Ha vörösebb lenne a táj, akár marsi környezetben is érezhetnénk magunkat. A környék bejárása után kijelöljük a mérőhelyet, lyukat fúrva itt is elhelyezzük a felszín alatt mérő műszereket és az örökfagy-jelenlét nyomait keressük, a cementjég aktuális felszínét szondázzuk.