Néhány évszázaddal ezelőtt még ormányosok tízezerei kóboroltak a thai vadonban, harcra kiképzett állatok „teljesítettek szolgálatot” az uralkodó félelmetes, húszezres elefántseregében, és sokuk állt a hétköznapi emberek alkalmazásában is.

Az ország hatalmas erdőségeinek nehezen megközelíthető részein nélkülözhetetlennek bizonyultak a fakitermelésben. Még egy emberöltővel ezelőtt is keskeny ösvényeken és meredek hegyi lejtőkön cipelték a rönköket a betanított óriások.
Thaiföldön az elefántok mindig is kiemelkedő szerepet játszottak az ország kulturális, vallási és gazdasági életében. Szimbólumai az uralkodó hatalmának, alapmotívumai sok buddhista alkotásnak, de őket tartják az emberek spirituális tanítóinak is.

UTAZÁS TERPESZÁLLÁSBAN — nem is olyan könnyű megülni az állat nyakában. Nincs nyereg, mozgása sokkal darabosabb a lóénál, és ha megindul lefelé a lejtőn, csak a fején lévő szőrszálakba lehet kapaszkodni

Jelenleg alig 5000 állat él az ország területén, többségük táborokban, emberek között. 1989-ben egy erdővédelmi-természetvédelmi rendelet a legtöbb területen megtiltotta munkaalkalmazásukat. Hirtelen több ezer állat és család élete változott meg gyökeresen. A munka nélkül maradt gondozók előtt kevés választási lehetőség állt. Sokan az illegális fakitermeléssel próbálkoztak, hiszen bevétel nélkül képtelenek voltak etetni és ápolni az állatokat. Mások a nagyvárosok utcáira vitték koldulni idomított óriásaikat... Ha pedig úgy hozta a sors, hogy többé már nem biztosította a család megélhetését, kénytelenek voltak húsáért, megalázó, kilónkénti 3 dollárért eladni a hosszú évekig hû társat.

KORÁBBAN CIRKUSZBAN DOLGOZOTT — ma egy hasonló állat ára 50 000 dollár körül mozog, egy elefántbébié pedig ennek többszöröse is lehet, mert azt mindenki a saját szükségletei szerint idomíthatja

Szöveg és kép: Kundermann Balázs

A teljes cikket A Földgömb 2011/5 lapszámában olvashatja!