A mérsékelt övezet legnagyobb jégborítása ma a Dél-patagóniai-jégmező. A Chile és Argentína határvidékén húzódó 16800 km2-es jégfelszín a felmelegedés hatására természetesen zsugorodik és kiterjedése is csökken. Ám a még mindig több száz méter vastag jégplatókból táplálkozó, túlcsorduló óriás gleccserei igen változatosan viselkednek.

A 2000-3000 méteres hegyvonulatokkal tagolt és keretezett jégmező peremi gleccserei nyugat felé a chilei fjordvidék tengeröbleibe, keletre a patagóniai tábla hegylábára, jórészt hatalmas tavakba érkeznek. A legnagyobb, jégmezőről érkező jégár a fjordvidék 64 km hosszú Brüggen gleccsere. Ez a 20. század során jelentősen előrenyomult, növekedett, napjainkra viszont stagnáló állapotba került. Ugyanígy viselkedik a „túloldali”, keleti Perito Moreno is. A 34 km-es, híres gleccser az Argentino-tóba érkezik, annak aljzatára támaszkodik. A vízszint fölé 50-60 m magas falakkal emelkedik. Télen előrenyomul, nyáron kissé visszahúzódik. Téli terjeszkedése során egészen a tó szemközti partjáig is elér, és kettéválasztja a tavat. Az elzárt, lefolyástalan felső tórész vízszintje ekkor 20-30 méterrel is megemelkedhet, ám a tavaszi olvadáskor a gleccservégnél átszakad a jég és hirtelen lecsapolódik a víztöbblet.

A Moreno-gleccser

A Moreno-gleccser hírnevét a homlokán lejátszódó, néhány percenként zajló jégolmlásoknak köszönheti. Legfőképp azért, mert a helyszín buszokkal is könnyen megközelíthető, a közeli kilátóteraszokról pedig sok száz ember figyelheti egyszerre a 4 km széles gleccservég jégszirtjeinek tóba borjadzását.

A Moreno-gleccser borjadzó elvégződése. A jégdarabok néhány percenként, óriási robajjal csobbannak a vízbe

A Spegazzini-gleccser 120 m magas jégfala

A stagnáló, alapvetően hosszváltozás nélküli Moreno hatalmas jégfalai azonban messze nem rekorderek a térségben. A sokkal nehezebben elérhető Spegazzini-gleccser elvégződésénél 120 m magasra tornyosulnak a vízfelszín (az Argentino-tó) fölé a jégfalak. Egy omlás ebből 30-40 emeletes toronyház katasztrofális összedőléséhez hasonlít…

A chilei Upsala-gleccser

A jégmező egyik leghíresebb túlcsordulása a jelenleg kb. 60 km-es Upsala-gleccser. A szintén az Argentino-tóba torkolló jégvég itt viszont igen gyorsan hátrál, a 20. században gyökeresen megváltoztatva a gleccsernyelv környezetét. Az évente több száz méteres jégnyelv-hosszveszteség hatására több kilométer széles úszójég szegélyezi a gleccser tóra ereszkedő végét.

Még ennél is gyorsabb hátrálást mértek az utóbbi években a Csendes-óceán felőli oldal Jorge Montt gleccserén. A chilei oldal jégelvégződésénél kihelyezett kamera napi 4 felvételét összevágva, felgyorsítva elképesztő élőképet kapunk a gleccser áramlásáról és rövidüléséről!

Részlet a Dél-patagóniai-jégmezőről

A Dél-patagóniai-jégmező gleccsereinek többsége igen gyors mozgású, évente több száz métert, vagy több kilométert mozdul előre egy-egy jégkristály, hiszen a nyugatról érkező, 3000-4000 mm-nyi csapadék bő hóutánpótlást, gyors jégképződést okoz. Ám a jégmező vastagsága csökkenőben van, így az egyes gleccserek ottani táplálóterülete – a jégtakaró alól lassanként előbukkanó választóhegységek révén – méretben és jégellátásban is erősen különbözik egymástól. Ezáltal az egyes gleccserek viselkedése jócskán eltérhet akár a szomszédos jégáraktól is.

Kép: exterra, NASA