Szálepgyűjtés – évezredes hagyomány

Az orchideák gumóinak gyűjtése régmúlt időkig visszanyúló tradíció. Kis-Ázsiában régóta széleskörűen művelt tevékenység, az orchideák híre pedig szépségükhöz és vélt hasznukhoz méltó módon messze eljutott. A szálep manapság főleg a Közel-Kelet specialitása, de történészek szerint a kávé európai „meghonosodása” előtt kontinensünkön is fogyasztották. Hatását az egész Keleten dicsérték, Indiában arannyal fizettek érte, kivonatából erősítő és frissítő italt készítettek. A hagyomány többfelé megmaradt, India egyes területein bizonyos fajait ma is gyűjtik, gyógyító szerepet tulajdonítva használatának.

A kiásott orchideapéldányok az ásás helyszínén leánygumójuktól megfosztva hevernek, jelezve a szálepgyűjtők tevékenységét (Fotó: Molnár V. Attila)

A kosborok szárított gumóit arabul khus yatus sahlabként (azaz rókahereként) emlegették, ebből az elnevezésből rövidült a török sahlep és salep. A perzsák és a törökök a szálepet tradicionálisan főleg forró tejbe tették, és gyömbérrel fűszerezték. Napjainkban a szárított gumóra, annak lisztjére, illetve a belőle előállított készítményekre is alkalmazzák a szálep elnevezést – mindben közös, hogy főként nyálkaanyagokat és keményítőt tartalmaznak. Ma az igazán jelentős szálepgyűjtés főleg Törökországra, Iránra és Albániára korlátozódik, de kisebb mértékben jellemző Ciprusra, Görögországra, Boszniára, illetve a Krím félszigetre is. Törökországban az orchideák gumóit főleg a hagyományos török fagylalt (salepi dondurma) és egy frissitő ital (salep) készítéséhez használják fel, de joghurthoz is adagolhatják. Az ital elkészítése során a porrá őrölt gumókhoz nagy mennyiségű cukrot és tejet, illetve némi fahéjt adnak, majd forrón fogyasztják. E frissítő ital már az iszlámra való áttérés óta igen nagy jelentőségű, hiszen e vallás többek között tiltja a bor, valamint a kumisz fogyasztását; alkoholmentes italként pedig a szálep kiváló alternatívaként szolgált.

Nemcsak Ttörökországban közkeletű tevékenység a szálepgyűjtés. Itt épp egy albán pásztor gyűjti az orchideagumókat (Fotó: Molnár V. Attila)

Bár a most is zajló kutatások igyekeznek felmérni a gyűjtött fajok és gumók számát, ismerteink még meglehetősen hézagosak. Ezek szerint a törökországi szálepet 10 nemzetség 38 fajából nyerik, ugyanakkor a gyűjtésre alkalmas csoportok, illetve fajok száma sokkal nagyobb: legalább 24, illetve 90. És tulajdonképpen a begyűjtés országszerte jellemző, de kiemelkedően is az anatóliai területeken.

Mélyen gyökerező hiedelmek

A gyorsuló ütemben szaporodó emberiség kultúrától, kortól és földrajzi helytől függetlenül mindig élénk érdeklődéssel fordult a szexuális vágyat fokozó és teljesítőképességet növelő ásványi, növényi és állati eredetű szerek felé. Bár az afrodiziákumként számon tartott anyagok közül nem minden szer hatását sikerült igazolni, a hozzájuk kapcsolódó hiedelem néha mégis olyan erős, hogy egyes állatfajok (például a rinocéroszok) végzetes megfogyatkozásához döntő mértékben járultak hozzá.
Nem meglepő, hogy a kosborfélék ikergumói már a régi korokban is megihlették az emberek fantáziáját… Hagyományosan már a török szultánok is potenciajavító szerként fogyasztották (egy gumiszerű édesség formájában), ami az orchideákon kívül több gyógyhatású növényi részt is tartalmazott: gyömbért, koriandert, köményt, ánizsmagot, valamint kókuszt. A szálepnek hagyományosan nyálkahártya-gyulladást csökkentő, emésztést könnyítő, nyugtató, étvágyjavító, általános roboráló és potencianövelő hatást is tulajdonítanak. A helyzet összetettségét mutatja, hogy a modern vizsgálatok például nem igazolták a jótékony hatást öt olyan kínai gyógyászati készítmény esetében, amelyek orchideák származékait tartalmazták, ám kivételes esetekben mégis működik az „afrodiziákus” hatás. Az anatóliai kosbor (Orchis anatolica) gumóival táplált hím egerek termékenysége fokozódott, a széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis) poliszacharidokban gazdag kivonata pedig jótékony következményekkel volt a hím patkányok cukorbetegségből adódó szexuális diszfunkcióira. Új, bioaktív orchideaeredetű anyagokat a friss kutatások is feltárnak – például a zöldike ujjaskosborból (Dactylorhiza viridis) – , gyógyászati célokra azonban ma már számos más, hatásos és korszerű szer is rendelkezésre áll.

Instant orchidea. A nagykereskedelmi forgalomban kapható instant szálep bármely boltban könnyen beszerezhető (Fotó: Molnár V. Attila)

A szálep iránti keresletből viszont Magyarország sem maradt ki! Az orchideák gumóit sokan csodaszernek vélték, és változatos kórok orvoslására tartották alkalmasnak. Ám az ikergumók pestis elleni és vérzéscsillapító hatását a későbbi kutatások korántsem igazolták. Ennek ellenére több gumós orchideafajt hazánkban is gyógynövényként ismertek. Augustin Béla és munkatársai Magyar gyógynövények című, 1948-ban megjelent könyvében még a következő szerepelt: „Gyűjtendő az említett kosborok »leánygumója«, ez a drogkereskedelemben Salep tuber néven szerepel. A gumók gömbös tojásdad, vagy hosszúkás alakúak, szennyesfehér, vagy fehéresbarnás színűek, szagtalanok, édeses ízűek, szaruneműek, porrá törve vízzel nyálkás oldatot adnak, mely főzés után kocsonyaszerűvé válik. ... A leánygumókat a növény virágzásakor vagy közvetlenül utána ássuk. Azután megtisztítjuk, megmossuk, majd forró vízzel leöntjük és mesterséges hőnél pl. sütőlapokon a nem forró tűzhely tetején megszárítjuk. A gumókat azért forrázzuk le, mert ellenkező esetben kicsíráznak. A száraz anyagot zsákokban tároljuk és zsákokban szállítjuk. Kb. 3 kg nyers gumó ad 1 kg szárazat. Hatóanyagai: 48 % nyálka, 27 % keményítő, 5 % fehérje. ... A gyógyászatban Salep-nyák (Mucilago salep) készítésére használják, amelyet mint nyálkás bevonószert főleg csecsemők hasmenésénél alkalmaznak. ... Mint táplálék is alkalmas, mert majdnem teljesen felszívódik. Az iparban mint ragasztót és textilkikészítőszert használják.” Jelenleg hazánkban a kosborfélék származékai nincsenek kereskedelmi forgalomban, és a hivatalos gyógyszerkönyvekben sem szerepelnek.