A FÖLDGÖMB

Busójárás Mohácson: Egy ősi hagyomány napjainkban

Karneváli szezon van, zajlik a Riói Karnevál, tömegek ünnepelnek a New Orleans-i Mardi Gras-n, a héten ért véget a Velencei Karnevál, és tegnap húshagyókeddi máglyagyújtással zárult a mohácsi Busójárás is. Mindez jelzi, közeleg a húsvét, és nem mellékesen az idén magára sokat várató tavasz is! A jellegzetes mohácsi busó jelmezeket sokan ismerik, de az már talán nem annyira köztudomású, hol keresendő a látványos népszokás gyökere?



A he­lyi nép­hit sze­rint – amely­nek azon­ban nincs tör­té­ne­ti alap­ja – egy­kor a moh­ácsi szi­get­ről átevező, ijesztő kül­se­jű, szer­szá­ma­ik­kal és fegy­ve­re­ik­kel rémítő zajt ütő bu­sók űz­ték ki Moh­ács­ról a ba­bo­nás tö­rö­köt. Az en­nek em­lé­ké­re a hús­vét előtti he­te­dik va­sár­nap­tól ham­va­zó­szer­dá­ig meg­tar­tott bu­só­já­rás szo­ká­sa a 20. szá­zad ele­jén még meglehetősen nyers, sza­ba­dos for­má­ban élt a moh­ácsi dél­szláv et­ni­ku­mú la­kos­ság, a sokácok kö­zött, ezért a he­lyi la­pok sür­get­ték ha­tó­sá­gi be­til­tá­sát vagy kor­lá­to­zá­sát.

A moh­ácsi bu­sók ha­gyo­má­nyos vi­se­le­te a fá­ból fa­ra­gott, fé­lel­me­tes em­ber­ar­cot áb­rá­zo­ló maszk – amelyről a múlt szá­zad ele­jén még hi­á­­nyoz­hat­tak a később ál­ta­lá­nos­sá vá­ló szar­vak –, a bir­ka­bun­da, a szal­má­val ki­tö­mött ga­tya, a szé­les övön mar­ha­ko­lomp, a kéz­ben kereplő, bu­zo­gány, kürt és a busóbaba.

A bu­só há­tá­ra ve­tett, rongy­ból ké­szült busóbaba a szo­kás va­ló­di ere­de­té­re utal: a bu­sók ala­kos­ko­dó fel­vo­nu­lá­sa a kör­nyék­be­li dél­szláv­ok­nak a far­sang­hoz kap­cso­ló­dó, ősi ere­de­tű ha­gyo­má­nya, amely­nek a bá­bu az egyik, va­ló­színűleg a ter­mé­keny­ség­re uta­ló kel­lé­ke volt. Az ijesztő maszk és vi­se­let cél­ja a tél el­ri­asz­tá­sa le­he­tett. Eb­be a ta­va­szi szer­tar­tás­ba épül­tek az­tán be a tö­rök­kel kap­cso­la­tos ele­mek.

A szigeti busók csónakon eveznek át a Dunán, hogy csatlakozzanak mohácsi társaikhoz

Mohács Szé­che­nyi te­rén zaj­lik a bu­sók és a nép­vi­se­let­be öl­tö­zött tán­co­sok fel­vo­nu­lá­sa, be­mu­ta­tó­ja. Sö­té­te­dés után mág­lyák kö­rül foly­ta­tó­dik a ze­ne, a tánc, a mu­lat­ság, míg­nem – a múlt szá­zad de­re­kán szo­kás­sá vált mó­don – a tűz­ben el­ége­tik a far­sang, il­let­ve a tél jel­ké­pes ko­por­só­ját.
(Ezt ma már in­kább a Du­ná­ba en­ge­dik.)

Mint ál­ta­lá­ban a nép­szo­ká­sok, a bu­só­já­rás is vál­to­zó­ban van. Az I. vi­lág­há­bo­rú után ren­de­let­ben át­szer­vez­ték és sza­bá­lyoz­ták, így vált a mai kar­ne­vál­sze­rű lát­vá­nyos­ság­gá, amely­ben a nem dél­szláv la­kos­ság is részt vesz.

Forrás: A Földgömb 2007/1-es számának galériája
Szöveg: Balajthy Ka­ta­linFotó: Mari László
Qatar 20161219