Nagy Éva Johanna

„Dear Eva, La Casita is gone. A Házikó odalett, leégett. Én jól vagyok.” – Ez az üzenet fogadott pár napja, reggel a képernyőmön, amikor az ébresztőmet próbáltam elnémítani a telefonon. Puerto Varasból írta képzőművész ismerősöm, akinek mesebeli vidéki házában otthon érezhettük magunkat több...

Lanzarote katalógus-útnak tűnik, akkor is, ha tisztában vagyunk a sziget természetföldrajzi vonzerejével. Mégis, már az első órákban világossá válik, hogy egy szürreális, elvarázsolt helyre érkeztünk – a vulkanikus Lanzarote első pillantásra furcsa formákkal tagolt, holdbéli tájnak látszik...

A második antarktiszi kutatóutunk után nem tudtunk többé megmaradni a budapesti, belvárosi lakásban. Fogtuk magunkat, és vidékre költöztünk. Az első tél traumatikus volt: kint combig ér a hó, én bentről pislogok a cikk- és fordításhegyek közül, értelmezhető bolti bevásárlás minimum egy órás...

Van egy emlékezetes, sok évvel ezelőtti bevásárlós élményem a zöldségesnél: egy bohókás külsejű anyuka válogat előttem vegyesen a zöldségek és gyümölcsök közt. Semmit nem tesz zacskóba! Kosarában vegyesen gurul a kelbimbó, az alma, a krumpli. Megrökönyödve figyeltem, és kifejezett izgalommal...

A Magellán-szoros partján ér bennünket a hideg, esős éjjel utáni hajnal. Szétnézünk, csendes az óceán (épp a Csendes), szél sem rezzen. Mintha szellemjárta lenne az erdő felettünk, egyszer csak ütemes lélegzésre és lágy vízmozgásra figyelünk fel. Tátott szájjal, némán figyelünk, amint egy csapat...

Vacsorameghívásunk van. Hányra érkezzünk? Pittyen a telefonom Dél-Amerika szinte kizárólagos ingyenes üzenetküldőjének értesítő hangjával: „8-ra. Vagy 9-re. Vagy fél10-re.” Na, akkor mi a teendő? Osztok-szorzok, az osztó a kisebb gyerekünk esti kidőlési hányadosa. Megegyezünk a kilencben. Kilenc...

Egész Chile úton van. Tényleg. Szerintem mindenkivel találkoztunk az utakon… A családok szabadságon, így mi is kivettünk néhány napot, és a sivatagos Vallenárból a hűvösebb „Dél” felé vettük az irányt.

A gyakori, hosszútávú autózások gyerektürelem- és szülőidegrendszer-próbáló utak Chilében. Márpedig a 4270 km-es, hosszanti fekvésű országban nagy távolságok vannak. Az ép szülői agyak és a gyermeki lelkesedés fenntartása érdekében valamit tenni kell.

A vallenari alaptáborból ki-ki csapva haladunk a kitűzött munkák elvégzésével. A Huasco-folyó völgyében meteorológiai állomásokat telepítettünk a Copiapói Egyetem kutatóival. Ez két magasan fekvő, viszonylag elzárt völgy elérését jelentette. Itt kóstoltak bele a gyerekek először a 3500 méter...

Éppen ebédre terítek a negyedik emeleti lakás teraszán, amikor a talpam alatt hullámozni kezd a teraszpadló. Régi rutin, szétnézek, hol a villamos, ami megrezgeti a házat. Sehol. Majd jön a morajlás, minden kutya ugat, a szekrényekben csörög az Eßzeug, táncol a falon a Klimt-repro. Ez alighanem...

Ha valamit rekordidő alatt meg lehet szokni, az a meleg, száraz nyári idő. Pont, ahogyan a Durrell család Korfura költözése előtt, olyanok voltunk „akár egy sor illusztráció valami orvosi enciklopédiából” , ám a melegbe érkezve nálunk is mindenki túladott nátháján, köhögésén.

Tizenöt évvel ezelőtt, az Antarktiszra jövet s menet. A chilei légierő Antarktiszi-félszigetre induló tudósszállító járatának felszállására vártunk, trekkingezéssel ütöttük el az időt. Ekkor történt, hogy

Kőrösi Csoma Sándor valószínűleg az első magyar extrém trekkerek egyike. Ladakh fővárosából, Lehből déli irányba tartva Zanglába igyekezett, három himalájai hegyláncot keresztezve, korlátozott ellátással, alig járt terepen, hosszú távon.